Isten

Egyszer, mikor Jézus Szent Péterrel a Földön utazott, azt mondja Péter:

- Hej be szeretnék Isten lenni, majd másként kormányoznám én ezt a világot!

Mondotta Jézus szelíden:

- Bolondot beszélsz, Péter, bízd csak az Istenre a világot, egyedül õ tudja azt elkormányozni.

- De így, de úgy - mondja Péter -, majd megmutatnám én, csak egy napig lehetnék Isten.

- Hát jól van - mondotta Jézus -, teljék kedved, légy egy napig Isten.

Még jóformán ki sem mondotta ezt Jézus, aranyos karosszék szállott le az égbõl.

- Ülj bele, Péter, s kormányozd a világot!

Beleül Péter az aranyos székbe, s hát abban a pillanatban jön egy szegény asszony, hajtja a borjas tehenét a legelõre. A tehén a borjúval elkezdett legelészni, a szegény asszony pedig megfordult, s ment hazafelé. Rászól Péter az asszonyra:

- Hé, asszony, hát te nem maradsz itt? Ki õrzi a tehenedet?

- Majd õrzi a jó Isten - felelte az asszony -, van otthon elég gyermekem, akit õrizzek.

Azzal az asszony elmegy, a tehén a borjával ott marad a legelõn.

Mondja Jézus:

- Péter, te vagy az Isten, tenéked kell õrizned a tehenet s a borját - s ahogy Jézus ezt mondta, egy karikás ostor csavarodott Szent Péter nyaka körül.

Rekkenõ meleg volt, csípték a legyek a borjat, egyszerre csak, uccu neki, fölcsapja a farkát, szalad árkon-bokron keresztül, s utána a tehén, de Szent Péter is kiugrik az aranyos székbõl, szalad a tehén után, nagyot rittyent a karikás ostorával, s kiabál:

- Hó, hahó, megállj, hó!

De bizony sem a tehén, sem a borjú meg nem állott. Csurgott a verejték Szent Péterrõl, s jó este lett, mire visszaterelte a tehenet a borjával.

- Látod, látod, Péter - mondotta Jézus -, az egész világot akartad kormányozni, s még egy tehenet sem tudtál megõrizni...

- Haj, de szeretnék Isten lenni!

- Ugyan, miért, Péter?

- S te még kérded azt, Uram! Segítenék az özvegyeken, az árvákon, a jókat megjutalmaznám, a gonoszokat megbüntetném. Hiszen ha Isten lennék, megmutatnám, hogy nem lenne több rossz ember a világon.

Jézus nem szólt semmit, hadd beszéljen Péter. Amint továbbmennek, Jézus egy fának az ágán méhrajt pillant meg.

- Eredj, Péter - mondja Jézus -, koppintsd meg azt az ágat, üsd a rajt a kalapodba, hátha hasznát vesszük.

Odamegy Péter a fához, megkoppintja az ágat, de a rajnak csak egy része esett a kalapjába, a más része a kezefejére hullott. A méhek egy ideig szépen megmaradtak a Péter keze fején, de egyszerre csak egyik megszúrja a fullánkjával, Péter nagy mérgesen ledobja a kalapját, s a többi méhet is lerázza a keze fejérõl.

Kérdi Jézus:

- Mi lelt, Péter?

- Jaj, egy gonosz méh megszúrta a kezemet, úgy fáj! - mondotta Péter.

- Hát azért nem kellett volna ledobni az egészet, büntesd meg azt, amelyik megszúrt.

- Hiszen ha én tudnám, melyik szúrt meg - mondta Péter nagy haraggal.

- Látod, Péter, látod - mondotta Jézus -, mégsem lenne jó, ha te Isten volnál: az emberekkel éppen úgy cselekednél, mint ezekkel a méhekkel. Ha egy megbántana, bosszút állanál a többin is. Csak bízd Istenre a világot, Péter.

Mondotta Péter szelíden, meghunyászkodva:

- Igazad van, Uram, többet nem kívánom, hogy Isten legyek.