Miért nincs a cigánynak búzája

Réges-régen, még az ántivilágban, volt a cigánynak is búzája. Egyszer a cigány a rajkójával kiment a búzaföldekre, hadd lássák, milyen a vetés.

Éppen nagy szél volt, a vetés hajladozott, hullámzott, s úgy tetszett, mintha lába kelt volna minden búzaszálnak, s el akarna szaladni.

Hej, uramteremtõm, megijed a cigány. Ha elszalad a vetés, nem lesz búzakenyér.

Mondja a fiúnak:

- Szaladj, rajkó, haza, hozz ide két csépet, verjük le a vetést, ne szaladhasson el!

Hazaszalad a rajkó, s egy szempillantás múlva jön nagy lihegve két cséppel. Az egyiket veszi az öreg cigány, a másikat a rajkó, nekiállnak, ütik-verik, csépelik a vetést, ahogy csak az erejükbõl kitelt. De beleverték a földbe úgy, hogy többet egy szál sem állott talpra.

Hanem az Isten meg is büntette a cigányt, s azóta nincs a cigánynak búzavetése.