Kutya, macska, egér

Volt idõ, gyermekek, mikor a kutya és a macska közt nagy volt a barátság. De ez csakugyan régen volt, még a világ teremtésekor.

Mikor az Úristen a világot teremtette, akkor a macska ette a szilvát, a kutya is a gombát. De késõbb a macska erõsen beleunt a szilvába. Megy a kutyához, s mondja:

- Komám, én erõsen meguntam a szilvát, bizonyosan te is meguntad a gombát, cseréljünk!

- Én nem bánom - mondotta a kutya -, mert szó, ami szó, én is meguntam a gombát, jól van, cseréljünk. Hanem azt elõre megmondom, úgy egyél ezentúl szilvát, hogy ha rajtakaplak, megöllek.

Hát a macska csakugyan nem is evett azóta szilvát, nem eszik ma sem. Azonképpen a kutya sem eszik gombát. Emiatt nem is vesztek volna össze soha, hanem egyszer a kutya eladta a házát, arról írást kapott, s nem tudta, hová tegye.

Szaladott ehhez az állathoz is, ahhoz az állathoz is, kérte ezt is, kérte azt is, hogy tegyék el az írását, nehogy valamiképpen elvesszen.

De az összes állatok között sem akadt egy, amelyik az írást elfogadta volna. Akkor a kutya elmegy a macskához:

- Macska komám, vedd át ezt az írást, s õrizd meg, míg nekem is lesz házam.

- Jó szívvel - mondotta a macska -, hogyne õrizném! - Elvette az írást, s aztán felszúrta a mestergerendába.

Telik-múlik az idõ, a kutyának szüksége lett az írásra, szalad a macskához:

- Ide a írást, macska koma, van már nekem is házam.

Fölszalad a macska a mestergerendára, kiveszi az írást onnét, leszalad, odaadja a kutyának, nézi a kutya kívül-belül, mindenfelõl, s hát uramteremtõm, egy szó nem sok, annyit sem tudott leolvasni róla, pedig végigjárta az iskolákat, volt még külsõ országban is. De hiába, az egér összerágta a papirost.

Megmérgelõdik a kutya, jól pofon nyalja errõl is, arról is a macskát, s megfenyegeti:

- No, megállj, macska, nem vigyáztál az írásomra, amíg élek, mindig üldözlek, nem hagyok neked békét!

De szalad a macska is az egérhez, nyakon csípi, pofon nyalja errõl is, arról is, s megfenyegeti:

- No, megállj, egér, összerágtad az írást, de többet nem is lesz nyugodalmad tõlem! Ahol látlak, ott foglak el, s megeszlek - és mindjárt meg is ette az egeret.

Azóta üldözi a kutya a macskát, a macska meg az egeret.