A kecskebékák királya

Elmondom nektek egy-két szóval, mért van a kecskebékák királyának púp az oldalán. Réges-régen, még az ántivilágban lehetett, a kecskebékáknak is volt királya, hanem ezt csak úgy hallották az emberek, hírbõl, de nem tudták, hogy melyik a király közülök, mert mind egyformák voltak. Egyszer aztán egy király (egy igazi király) kihirdette, hogy száz pengõ forintot ad annak, aki megmutatja neki a kecskebékakirályt. Az egész országban csak egy táltos fiú akadt, aki mirõl, mirõl nem, elég az, hogy megismerte a kecskebékák királyát, odavezette a királyt ahhoz a tóhoz, s megmutatta:

- Ihol, felséges királyom, ez a kecskebékák királya.

Erre megszólalt a kecskebékák királya:

- Brekeke, igaza van ennek a fiúnak, én vagyok a kecskebékák királya.

Na, a király egyszeriben ki is fizette a fiúnak a száz pengõ forintot, de a fiún egy szál ing volt, egyéb semmi ruházat, nem tudta, hogy hová tegye a száz forintot. Látta a kecskebékák királya, hogy a fiú nem tudja, mitévõ legyen a pénzével, mondta neki:

- Add ide, én majd jól elrejtem, ha szükséged lesz rá, visszaadom.

A fiú oda is adta a pénzt, a béka lenyelte, de úgy megakadt a gyomrában, hogy sem vissza nem tudta adni, sem el nem bírta emészteni, s egy jó nagy púp kerekedett az oldalán a száz pengõtõl.

Azóta könnyû megismerni a kecskebékák királyát, mert púp van az oldalán.