Tréfás mesék

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy ember. Ennek az embernek három fia volt. A legidõsebbet hívták Gyûszûnek, a középsõt Fésûnek s a legkisebbet Haddelnek.

Mondja egyszer az ember Gyûszûnek:

- Eredj, fiam, menj el országot-világot látni, tanulj valamit.

Elment Gyûszû, oda volt egy álló esztendeig, bejárt országot-világot, sok mindent látott, de hogy mit látott, mit nem látott, arról én nem mesélek. Elég az hozzá, hogy egy esztendõ múlva visszakerült az apja házához. Amint Gyûszû hazajött, mondta az ember a középsõ fiának:

- No, édes fiam, Fésû, most már menj el te is, láss országot-világot, ne maradj hátrább a bátyádnál.

Elment Fésû is, bejárt országot-világot, jártában-keltében sok mindent látott. De hogy mit látott, mit nem látott, arról semmit sem mesélt, én sem mesélek nektek. Elég az, hogy egy esztendõ múlva visszakerült, s akkor az ember mondotta a legkisebb fiának - annak a... hogy is hívják, no... ejnye, nem jut eszembe a neve...

(Valaki a hallgatók közül közbeszól: Haddel.)

- No jó, hát akkor elhagyom.

- Hallgassatok csak, valamit hallok, bizonyosan útonállók!

Megszólal a vak is:

- Azám, nézzétek, én valamit látok.

Nagyot kiált erre a kopasz ember:

- Uccu, bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!