Az két iffjúról.

Két iffjak, mikoron meg éhiltenek volna, menének egy főzőhez, és úgy jelenték, hogy valami ennik valót vennének. Mikoron kegyig a főző egyéb dolgát tartaná, egy remek húst gyorsan el lopának tőle a szatyorból. A féző meg ösmeré, hogy el költ volna a remek hús, kezde mind a kettőhez kétségeskedni. A ki el lopta vala, Jupiter istenre eskeszik vala, hogy ő nála nem volna. A kinél vala kegyig, az meg ugyan eskeszik vala, hogy ő semmit el nem lopott volna. Kiknek mondá a főző: Jól lehet nem tudom, kicsoda a lopó, de az tudja, a kire eskesztek.

Értelme.

Vajha meg gondolnók, hogy Isten mindent lát, És végre meg kérdi, mi jót töttél, hol hát, Nem mernénk olyan igen vétkezni tehát.