Az várasi és mezei egérről.

Kelle a várasi egér kedvének, hogy a mezőre menne. Látá ezt a mezei, vendéggé hívá. El készilének, és az vacsorára menének. Az mezei elő hozá mind, valamit télre gyíhtett vala, hogy illyen jeles vendéget jól tarthatna, de maga mégis a várasi homlokát ráncba szedvén olcsárlja vala a mezőt, és az várasi bévséget dicséri vala. És mikoron haza menne, el vivé vele a mezeit, és nagy frissen kezdé tartani. Mikor ott laknának, azonközbe hallák, hogy az kúcsot az ajtóba tennék, kezdének félni és idestova futosni. Mikoron ki ment volna a házból az ember, kérdé, a mint kérdheté a mezei a várasit, hogyha gyakorta törtínnék ez. Mondá: Mindennapon. Mondá az mezei: Bizonyjával ez étkekbe több méreg, hogy nem méz vagyon. Azért inkább akarom bátorsággal az én kevesemet, hogy nem mint ennyi nyavalyával az te sokadat.

Értelme.

Jóllehet a kazdagságok gyenyeríséget mutatnak, De jaj, sokaknak keseríséget fordítnak, És annak utána még ugyan ordítnak.