A szarvasról és az ökrekről.

A szarvast, mikoron egyszer a vadászok kergetnék, csak alég szaladhata be egy ökrek istállójába. Kezdé ott kérni az ökreket, hogy hadnák őtet ott el rejtezni. Amazok mondják vala neki, hogy az nem bátorságos hely volna, mert majdan mind az úr, s mind az szolgája unos untalan be jönnének. Amaz azt mondja vala, hogy ő semmit nem félne, csak ők el ne árulnák. Azonközbe be jeve a szolga, amaz el rejtezett vala a szénába, és nem vevé eszébe. Akkoron a szarvas kezde nagyon erilni, mint ha immár minden veszedelemtől meg menekedett volna. Akkoron az ökrek kezzil egy, ki a többinél idésb vala, mondá neki: Nem nagy dolog, ha ez vakondak szabású szolgától meg menekedél, de ha az úr ő maga be jevend, ki oly szemes, mint egy Argus, akkoron válik meg dolgod. Az után be jeve az ura is, mindeneket el néze, és az széna közett kezébe akada a szarvas szarva. Szolgái után kezde ivölteni, és meg fogák őtet.

Értelme.

Sok veszedelem közett ha valaki leszen, Ott menedéket nagy nehezen veszen, És önmagával jót, igen vélte teszen.