Az madarászról és örves galombról.

El mene egy madarász madarászni, látá távol egy magas fán, hogy az örves galamb fészket rakna, oda siete, hogy meg fogná. Törtínék azonközbe, hogy egy kígyót meg nyoma, és az meg harapá őtet. Mely véletlen veszélen mikoron igen meg rettent volna, mondá: Én szegén nyavalyás, mikoron másnak akarnék ártani, én magamnak ártok.

Értelme.

Leszen az gyakorta, hogy ki másnak vesztét akarta, És más ember lovának vermét meg ásatta, Az önnen lovának lött oda, hát nyaka szakadta.