Egy aggnőről és szolgáló leányiról.

Egy aggnőnek valának sok szolgáló leányi, mellyeket szokott vala naponként jó reggel fel költeni a kakas szava koron, mellyet házánál tart vala. Végre, mikoron a leányok meg unták volna a sok reggel kelést és munkát, meg ölék a kakast, azt alítván, hogy annak utána osztán mind délig alhatnának. De ez reménség nyavalyásokat meg csalá, mert hogy az aggnő meg tudá, hogy ők ölték volna meg a kakast, az után nem vár vala tyúk szót, hanem még az előtt fel költi vala őket.

Értelme.

Néha ember azt tudja, hogy jól cselekedik, Aztán meg látja, hát csak veszekedik, Által utat akar járni, kerilőbe emberkedik.