Az darazsokról, foglyokról és szántó emberről.

Egyszer az darazsok és az foglyok meg szomjúhozának. Menének egy szántó emberhez, annak kezdének könyörgeni, hogy inniok adna, és meg látná, hogy ismeg lennének annyi barátsággal neki. Mert az foglyok azt fogadják vala, hogy ők azt tennék, hogy az paraszt ember szőlője béven teremne, és teljes fő szőlőket hozna. Az darazsok kegyig, hogy kernyil donganák az ő szőlőjét, és nem hadnák el lopni az orvoknak. Mondá nekik az szántó ember: Két ökreim vannak, kik soha semmit nem fogadnak, sem ígérnek, de azért mindenkoron azt teszik, mit én akarok. Azért inkább azoknak akarom a vizet adni, hogy nem mint nektek.

Értelme.

Hazudozóknak szavát soha nem kell hinni, És ha hozzád mennek kenyered meg enni, Az élést előttök félfelé kell tenni.