Egy férfiúról és az ő feleségiről.

Tavasz idő vala, mikoron egy férfiú, kit gyermekségétíl fogva nagy kedvére tartottanak vala fel, és meg kezdett vala őszilni, hogy meg nőszék, és két feleséget vőn magának. Egyiket iffjat és az másikat idést. És mikoron mind egy házba laknának, az asszon, ki idés vala, akarván urát csak az ő szerelmére vonni, minden napon az fejébe néz vala, és az feketéjét az ő hajainak mind ki szaggatja vala lassan lassan. Azonképpen az iffjú asszon is, hogy ő tőle el ne idegenednék, a mi fejér vala benne, azt ő is ki szaggatja vala. Végre annyira tépék nyívék, hogy kopaszon hagyák mindeneknek nevetségére és szidalmára.

Értelme.

Nincsen jobb téte ez földen vénségnek, Mint ha magát nem adja az gyeneríségnek, És békét hagy mindenestől asszon feleségnek.