Az kovácsról és ebről.

Vala egy kovácsnak egy ebe, mely mikoron ő az vasat verné az pöröllyel, mindenkoron aloszik vala, és mihelyen az ételhez il vala az kovács, fel kelvén farkkal csavar vala neki, és eszik vala az asztal alatt, a mit kaphat vala. Mellyet mikoron az kovács eszébe vött volna, egyszer elő vonítá őtet, alkolmason meg itegeté, és mondá neki: Mikoron én dolgot teszek, akkoron alussz, mikoron kegyig az fogamat mozgatom, tehát fel kelsz, és farkkal csavarsz nekem.

Értelme.

Ollyan ebet kell adni az hivolkodóknak, Más ember verítékéből magokat táplálóknak, És múkálódókkal nem múkálódóknak.