Rapsóné

Ennek elõtte sok száz esztendõvel élt Udvarhelyen egy szépséges szép özvegyasszony. Temérdek földje, kincse volt, maga sem tudta, hogy mije van. Volt ennek a szép asszonynak egy vára is, Parajd s Szováta között. Még ma is megvan az omladéka, s úgy hívják, hogy Rapsóné vára.

Ez a Rapsóné olyan erõs vallásos asszony volt, hogy minden vasárnap Kolozsvárra hajtatott misét hallgatni. Az ám, csakhogy messze van ám Kolozsvár Udvarhely székétõl, rossz is volt az út akkoriban, s Rapsóné mindegyre elkésett a misérõl.

Egyszer, mikor elakadt a négylovas hintaja, azt mondja nagy mérgesen:

- Ördögnek való útja, rajtad sem járok többet!

Abban a minutában csak eléugrik egy ördög, s mondja Rapsónénak:

- Szólítottál, itt vagyok, te szép asszony!

- Szólított az ördög - mondta Rapsóné -, mit akarsz?

- Hallottam, hogy mérgelõdöl a rossz útra. Mit adsz, ha jó utat csinálok a váradtól Kolozsvárig?

- Kérj akármennyit, megadom, csak jó utat csinálj!

- Jól van - mondá az ördög -, adj nekem két hegy aranyat s egy völgy ezüstöt, annyiért megcsinálom az utat.

Kezet csaptak, s az ördög még az éjjel olyan utat csinált a vártól Kolozsvárig, hogy a szoba földje sem lehetett simább.

Ment Rapsónéhoz reggel, s jelentette:

- No, Rapsóné, kész az út, fizess!

- Mindjárt, mindjárt, ördög barátom, csak várj egy kicsit.

Azzal benyúlt a ládájába, s kivett három aranyat. Egyet tett a jobb emlõjére, egyet a bal emlõjére, egyet pedig a két emlõje közé.

- Itt a két hegy arany s az egy völgy ezüst, vigyed - mondta Rapsóné, s akkorát kacagott, hogy csengett belé a vár.

Megharagudott az ördög, de szörnyen. Azt mondta:

- No, így még rá nem szedtek, de megállj, Rapsóné, ezt megkeserülöd!

Elszaladt nagy haraggal, füttyentett egyet, s hát ami ördög volt a pokolban, mind felszaladt a föld színére, s egy szempillantásra elrontották a szép utat.