Firtos és tartod

Hej, régi vár még ez a Firtos vára is! Tündérek építették, még azon melegiben, hogy az Úristen a világot megteremtette. Mikor a tengervíz lefolydogált, szûrõdött a föld színérõl, egy gyönyörûséges tündér-királykisasszony szállott a fellegek közül ennek a magas hegynek a tetejébe, ott letelepedett a többi tündérekkel, s mindjárt elhatározták, hogy egy szép várat építenek oda. Ezt a tündér-királykisasszonyt Firtosnak hívták, de volt neki egy leánytestvére még, egy Tartod nevû, aki átalkodott rossz teremtés volt, s mindig irigykedett Firtosra.

No, hozzálátnak a tündérek a várépítéshez, dolgoznak serényen, éjjel-nappal. Arra vetõdik Tartod, s azt mondja Firtosnak irigykedve:

- Azért is megmutatom, hogy ma éjfélig szebb várat építek a tiednél, s ennek a tiednek elvitetem a fundamentumkövét az én váramba.

Firtos vára készen is volt már este, a tündérek nagy örömükben tüzeket gyújtottak a vár falain, s úgy táncoltak körülötte. De éjfélkor csak ott termett Tartod az õ gonosz tündéreivel, egy szempillantásra kifeszítették a Firtos várának fundamentumkövét, nagy hirtelenséggel kifúrták, vasrúdra húzták, s úgy repültek vele Tartod vára felé. Repültek a gonosz tündérek a fundamentumkõvel, de mikor Korond fölé érkeztek, s a kakasok éppen éjfélre kukorékoltak, a vasrúd kettétörött, a kõ leesett a Korond vizébe. Most is ott van, aki nem hiszi, nézze meg a "likas követ". De mikor a kõ leesett, összeomlott Tartod vára is...