A nyárfa meg a fenyõfa

Elmondom nektek, hogy miért reszket s miért zúg oly szomorúan a nyárfa.

Egyszer Jézus Krisztusnak el kellett rejtõzni az ellenségei elõl. Nem volt egyéb menedéke a pusztán, csak egy nyárfa. Fölment arra, s meghúzódott az ágai között.

Hanem a nyárfa ága, levele nem tudta eléggé elrejteni Jézus Krisztust, s megtalálták az ellenségei. Akkor mondotta Jézus:

- No, te nyárfa, nem rejtettél el engem, ezentúl télben-nyárban dideregj!

S azóta a nyárfa reszket télen-nyáron, s zúg olyan szomorúan, mintha valami nagy bánata volna.

Hát azt tudjátok-e, miért zöld mindig a fenyõfa?

Az is Jézussal történt, hogy egyszer az ellenségei elõl a fenyõfára menekült. Fenyõfának sûrû lombja úgy eltakarta, hogy az ellenségei, kik az életére fenekedtek, nem találták meg. Mikor aztán az ellenségei eltávolodtak, leszállott a fenyõfáról, s megáldotta.

- No, te fenyõfa, télen-nyáron zöldellj!

Azóta zöld a fenyõfa levele télen is, nyáron is.