Krisztus és a madarak

Egyszer, mikor Jézus Krisztust az ellenségei üldözték, az erdõbe menekült, s ott bujkált szegény. Az ellenségei megtudták, hogy az erdõben van, utána mentek, keresték mindenfelé, minden bokorban, minden szakadékban. Látta ezt a kis pacsirta, s hogy Jézust az ellenségei meg ne találják, mikor éppen jó nyomon voltak, másfelé akarta vezetni, de ott volt a fürj is, és elkezdett kiabálni torkaszakadtából:

- Itt szalad, itt szalad!

Segített neki a bíbic is, ez azt kiabálta:

- Búvik, búvik, búvik!

No, legrosszabb volt a vadgalamb, az meg is mondta, hol van. Mind azt búgta, burukkolta:

- A bokorban, a bokorban, a bokorban.

Meg is találták Jézust az ellenségei a bokorban. De mikor vitték az erdõbõl, odaszólt a madaraknak:

- No, te fürj, amiért nyomra vezetted az ellenségeimet, ne tudj repülni magasan, mindig csak a vetések közt bujkálj! Te meg, bíbic, bujkálj mindig a nádasokban, téged, galamb, pedig megátkozlak, hogy fára ne szállhass, mindig a bokrok alatt keresgéld az eleségedet! Hanem a kis pacsirtát megáldotta. Azzal áldotta meg, hogy minden madár között a legmagasabban tudjon repülni, s még reptében is tudjon énekelni.