Az ember életideje

Mikor Isten a teremtés munkáját bevégezte, magas színe elé hívatta az embert, s kérdezte:

- Hány esztendeig szeretnél élni?

Az ember egy kicsit gondolkozott, s azt felelte:

- Elég lesz, Uram, harminc esztendõ.

De ahogy kiment az Istentõl, mindjárt megbánta, hogy olyan kevés életidõt kért. Az ember után az ökör ment be, s ez húsz esztendõt kért az Istentõl.

Kijõ az ökör, de mindjárt megbánja, hogy húsz esztendõt kért, gondolta, elég neki tíz esztendõ is.

Azt mondja az ember az ökörnek:

- Ha sokallod, add nekem felét.

Az ökör odaadta jó szívvel.

Most már az embernek volt negyven esztendeje. Az ökör után bemegy a szamár, s kérdi az Úr tõle:

- No, szamár, hány esztendõt adjak neked?

- Annyit, Uram, mennyit az embernek, éppen harminc esztendõt.

De amire kiment, már meg is bánta, hogy olyan sokat kért.

Kérdi odakint az ember:

- Hány esztendõt kértél, szamár?

- Ó, ne is kérdezd! Nagy szamár voltam, harminc esztendõt kértem, meg is kaptam, pedig elég lenne nekem tizenöt esztendõ is, elég bogáncsot ehetem azalatt.

- Hiszen ha sokallod - mondotta az ember -, add nekem a másik tizenöt esztendõt.

- Jó szívvel - mondotta a szamár. - Legyen a tiéd!

Most már volt az embernek ötvenöt esztendeje.

A szamár után a kutya ment be, az tizenkét esztendõt kért az Istentõl, s abból is átadott nyolcat az embernek.

Most már volt hatvanhárom esztendeje.

A kutya után bement a majom. Az húszat kért, s abból odaadott az embernek tízet.

Mikor az ember így szépen kiegyezkedett az állatokkal, visszament az Úristenhez, s jelentette az egyezséget.

- Jól van - mondá az Úr -, ha megegyeztetek, legyen úgy.

Hanem mi lett ebbõl az egyezségbõl?

Az lett ebbõl az egyezségbõl, hogy az ember, amíg harmincéves, addig igazi ember módjára él. Harminctól negyvenig ökör módjára dolgozik, kínlódik, húzza a terhet. Negyventõl ötvenötig egy kicsit nehezedik; lassan viszi, cepeli a terhet, mint a szamár. Ötvenöttõl hatvanháromig otthon hagyogatják házõrzõnek, mint a kutyát.

Hatvanháromtól beleesik a gyermekségbe, s játszanak vele, mint a majommal szokás.