A róka és a szarka

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy szarka, s annak hat fia. Ez a szarka szerette volna megkereszteltetni a fiait, de nem talált papot, aki megkeresztelje. Egyszer, amint nagy búsan üldögélt a fa tetején, arra megy a róka, és felszól hozzá:

- Miért búsulsz, szarka?

- Hogyne búsulnék, mikor hat fiam van, s nem találok papot, aki megkeresztelje.

- Hiszen ha csak az a bajod - mondotta a róka -, egyet se búsulj, csak hányd le egyenként a fiaidat, én majd megkeresztelem.

A szarka mindjárt le is vetette egy fiát.

- Egy - számlálta a róka -, s abban a pillanatban meg is ette a szarkafiút.

Az öreg szarka ezt nem látta, õ is utána mondotta a rókának:

- Egy!

Azután ledobta a másodikat.

A róka felkiáltott:

- Kettõ - s bekapta a szarkafiút.

Lekiáltott a szarka is:

- Kettõ!

Így szép sorjában mind a hat fiát lehányta a szarka, s mind a hatot meg is ette a róka.

Mikor a hatodikat is ledobta, leszól a rókához:

- Megkeresztelted-e?

- Meg én! Mind a hatot megettem.

- Jaj, te istentelen - cserregett a szarka -, megállj csak! Kivágom mind a két szemedet.

Leröppent a fáról, de bezzeg a róka sem várt reá, szaladott árkon-bokron át. A szarka mindenütt felette repült, de mikor le-lecsapott a földre, a róka mindig tovább ugrott, s így aztán nem tudta utolérni.

Amint repül a szegény szarka, találkozik egy kopóval, s mondja neki:

- Te kopó! Nem állanál-e be hozzám béresnek?

- Én be, jó szívvel - mondja a kopó -, ha jóltartasz hússal.

- Gyere csak velem - mondja a szarka -, a mészáros éppen most ölt bikát, ehetsz ott eleget.

Bemennek a faluba, a szarka fölszáll a mészáros háza tetejére, ott elkezd cserregni, de olyan erõsen, hogy a mészárosnak nem volt nyugodalma. Kimegy a mészáros, ki a felesége, kimennek a gyermekei is mind, hessegetik, dobálják a szarkát, de az csak cserregett tovább, a ház tetejérõl nem repült el, míg a kopó be nem sompolygott a házba, s ott jól nem lakott hússal. Akkor aztán továbbrepült, szaladott a kopó is utána.

- Jóllaktál-e? - kérdi a szarka.

- Jóllaktam, lelkem, gazdám, de most meg majd elepedek a szomjúságtól.

- Nem baj, csak gyere utánam! Amott, abban az istállóban éppen most feji a teheneket egy asszony, ott majd ihatsz tejet, amennyi csak beléd fér.

Elmennek oda, a szarka fölrepül a ház tetejére, elkezd cserregni. Az asszony kiszalad nagy mérgesen, dobálja, hessegeti.

- Hess el, szarka, hess el! Ne jelents nekem vendéget, bár magam élhessek.

Ezalatt a kopó bement az istállóba, s a tejet egy cseppedõs cseppig megitta.

- No, szógám - kérdi a szarka -, ittál-e eleget?

- Ettem is, ittam is elegendõt, lelkem, gazdám, most már mehetünk a róka után.

Repült a szarka, a kopó meg szaladott alatta, s amint egy búzaföld felett repült, meglátja a rókát, ott hevert a búza között.

- Erre, szógám, erre - kiáltott a kopónak -, itt a róka!

Uccu! felszökik a róka, a kopó utána, kikerülnek a búzaföldrõl, be az országútra. Éppen akkor ment arra egy ember három lóval s szekérrel.

A szekéren egy nagy hordó bor volt.

Az ember nagy hirtelen lekapja a baltát, a róka után hajítja, de a róka helyett a kopót találta, s szegény kopó abban a helyben megdöglött.

Hej, Istenem, reá támad a szarka az emberre:

- Hé, atyafi! Miért ütötted agyon a szógámat?!

Mondja az ember:

- Én a rókát akartam, nem tehetek róla, hogy a kopót találtam.

- Már akár a rókát akartad, akár nem - mondotta a szarka -, ezért kivágom a lovadnak a szemét.

- Hiszen próbáld meg! - mondotta az ember.

A szarka kétszer sem mondatta magának, odarepült a ló fejéhez, hogy kivájja a szemét, de az ember sem sokáig gondolkozott, nagy haraggal a szarkához vágott a baltájával. Azám, csakhogy a szarka helyett a lova fejét találta, s olyan erõsen találta, hogy a ló egyszeriben felfordult, s kiadta a páráját.

- Ez még nem volt elég - mondja a szarka -, a másik két lovadnak is kivájom a szemét.

- Hiszen csak próbáld meg! - mondotta az ember.

- Én meg is próbálom - cserregett a szarka, s rászállott a középsõ ló fejére. Fölkapja a baltát az ember, megcélozza a szarkát, de hogy célozta, hogy nem, elég az, hogy most is a lovát vágta fejbe.

A ló felfordult, kiadta a páráját, s éppen így járt a harmadik is: a lógós.

Azt mondja most a szarka:

- Ez még nem volt elég: kieresztem a borodat is.

Rászáll a hordó tetejére, a dugóját elkezdi kapirgálni, az ember nagy mérgesen odavág a baltával, de úgy odavág, hogy a hordó miszlikbe szakadt: a teméntelen sok bor elfolyt. Elvitte az embert, el a szarkát, még a baltát is, s még ma is viszi õket a bor, ha valahol meg nem akadtak...