A rózsa-hegy

Désnek a határán egy hegynek Rózsa-hegy a neve. Hajdanában vár volt ennek a tetején, ma e várnak csak romladéka van meg, s a romladékon egy kicsi kápolna. Egy hatalmas, gazdag úr lakott e várban sok száz esztendõvel ennek elõtte. Fia nem volt, csak egyetlenegy leánya, Rózsa. De ez olyan szép volt, hogy nem akadott párja messze földön. Jártak is a várba seregestül dali szép vitézek, s mind a Rózsa kezéért esengettek, de Rózsa a sok vitéz közül a legszegényebbnek, Jenõ vitéznek adta a szívét. Hanem a büszke, gõgös úr észre sem akarta venni Jenõt, s mikor megtudta, hogy a leánya Jenõt szereti, szörnyû haragra lobbant. Nem is kérdezte a leányát, odaígérte a kezét egy vitéznek, akinek valamennyi közt a legtöbb vára volt.

Hiába sírt, hiába könyörgött Rózsa, az apja kitûzte a lakodalom napját. Jöttek a vendégek messze földrõl, zengett a muzsika, volt nagy hejehuja, dínomdánom, táncra perdültek a dali ifjak, leányok, táncolt Rózsa is a mátkájával. De egyszerre csak egy tánc után, hogy, hogy nem, eltûnt a szobából. Jenõ jött érette hófehér paripáján, s mire a várbeliek észrevették, elvágtatott Rózsával.

Jól tudta a võlegény, hogy senki más, Jenõ rabolhatta el az õ menyasszonyát, fölkapott lovára, s utána a szökevényeknek, mint a sebes szélvész. S hát csakugyan nem csalódott, a sötét éjszakában megvillant Jenõ paripájának hófehér szõre. Még egy iramodás, s utolérte õket.

Jenõ egyik kezével Rózsát fogta, másik kezével kirántotta kardját, szemben állott a két vitéz, halálos viaskodásra készen. Összevágtak, hogy szikráztak a kardok, csengett a vidék, amint a kardok újra meg újra összecsaptak. Egyszerre csak Jenõ holtan fordult le lováról: a szívét szúrta keresztül a võlegény.

Azzal átkapta menyasszonyát a maga lovára, s vágtatott vissza a vár felé. Mondta Rózsa:

- Hiába viszel vissza, úgysem leszek a tied; gyûlöllek, mert megölted Jenõt.

S amint vágtattak Szamos vize partján, összeszedte a leány minden erejét, kifejlett võlegénye karjaiból, s belevetette magát a Szamosba,

A rózsa-hegyi várban a nagy vígság egyszeriben fekete gyásszá változott. A vár elpusztult azóta, de a hegyet, melyen a vár volt, ma is Rózsa nevérõl nevezik.