A gomba

Egyszer Krisztus urunk a földön jártában-keltében erõsen megtalált éhezni. Mondta Péternek, aki vele volt:

- Péter, menjünk be valahová, talán adnak egy csepp tejet Isten nevében!

- Biz a jó lesz, menjünk be - mondta Péter -, én is éhes vagyok.

Bemennek egy szegény özvegyasszonyhoz, tejet kérnek, s ez adott is két pohárral. De az asszony éppen akkor sütött kenyeret, s Péter szeretett volna lángost is enni. Azám, de nem merte mondani Krisztus urunk elõtt, akinek elég volt az egy pohár tej is. Mikor aztán kimentek a házból, Péter hirtelen visszafordult, s suttyomban lángost is kért az asszonytól. Adott ez lángost is, Péter meg lassan bandukolt Krisztus után, s falatozni kezdett a lángosból.

Jól tudta Krisztus urunk, ha nem is tekintett vissza, hogy mit csinál Péter, s amint ez a szájába vette az elsõ falatot, Krisztus urunk hátraszólt valamit. Mit volt mit nem tenni, Péternek válaszolnia kellett, de hogy meg ne tudja Krisztus urunk, hogy lángost eszik, kiköpte a szájából. S valahányszor éppen tele volt a szája, akkor szólt hátra Krisztus urunk, s Péter, egy falás nem sok, annyit sem nyelhetett le a lángosból.

Mikor aztán mind kiköpte, visszanézett nagy keservesen. S hát mit látott! Minden falásból, amit kiköpött, gomba lett!

Így lett a gomba, s azóta olyan puha, mint a lángoslepény.