A soknevû királyfi

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egy királyfi. Szép, ügyibevaló legény volt ez a királyfi, megakadt a szem rajta, az is volt, amit a tejbe aprítson (meghiszem azt, hogy volt!), de mikor miért, miért nem, a jó Isten tudja, én nem, a szomszéd ország királya nem adta neki a leányát, pedig az, úgy láttam, mint ma, igaz hajlandóságot mutatott a királyfihoz.

Hej, megszégyelli magát a királyfi erõsen, nem is mert hazamenni az õ országába, ott maradt a királykisasszony országában, szállást vett a város végén egy vendégfogadóban, s onnét négy álló hétig ki sem mozdult. Gondolkozott éjjel-nappal, törte a fejét, mit csináljon: szerette volna visszafizetni a királynak a csúfságot. Egyszer aztán mit gondolt, mit nem, felöltözött borbélylegénynek, s ment egyenest a király palotája elé. Be akar menni az elsõ kapun, de a kapus megállítja:

- Hé, atyafi, megállj! Hogy hívnak?!

- Engem Pálinkának - felelt a királyfi.

- Ej, ilyen-olyan adta, eltakarodj innét! - mordult rá a kapus.

Elódalog a királyfi, megy a második kapuhoz, de ott is megállítja a kapus:

- Mit akarsz?! Hogy hívnak?!

- Ilyesvalaminek - felelt a királyfi.

- No, még ilyesvalami nevet nem hallottam - mondotta a kapus. - Jó lesz, ha elkotródol, mert látom, hogy nem jóban jársz!

Elkotródik a királyfi, de a harmadik kapunál is szerencsét próbál. Kérdi a kapus:

- Hogy hívnak?

- Engem Négyhételõttnek!

- No - mondta a kapus -, ilyesvalami nevet sem ezelõtt nem hallottam, sem ezután nem hallok többet! Mit akarsz? Mi a mesterséged?

- Borbélylegény vagyok. Szeretném megberetválni a királyt. Tudom, hogy még úgy senki meg nem beretválta. Megemlegetné halála napjáig.

- Hát ha olyan híres borbély vagy, akkor csak eredj be isten hírével, jó kenyered lesz a királynál.

Bemegy a királyfi, de nem ment egyenest a királyhoz, hanem elõször befordult a konyhára. Kérdi a szakácsné:

- Kit keres maga, lelkem? Mi a neve?

- Macska az én nevem, kincsem, szakácsné.

- Ó, hogy a macska rúgja meg, de különös neve van!

- Itthon van-e a királykisasszony?

- Itthon biz a, lelkem, ki sem mozdul a szobájából, sír éjjel-nappal.

- Ugyan mért sír?

- Mert nem adták ahhoz a királyfihoz, aki itt járt négy hét elõtt.

- No, én éppen attól a királyfitól jövök. Levelet hoztam a királykisasszonynak. Tudom, megvigasztalódik, ha elolvassa.

- Csak vigye, lelkem, vigye.

Megmutatta, hogy merre menjen, de a királyfi visszafordult az ajtóból.

- Hallja, kincsem, szakácsné, mi lesz vacsorára? Majd visszajövök.

- Túrós rétes, lelkem. Csak jöjjön, jó szívvel várom!

Azzal elment a királyfi, keresztülsompolygott vagy huszonnégy szobán, úgy talált a királykisasszony szobájára. Hát csakugyan igaza volt a szakácsnénak, most is sírt a királykisasszony, vörös volt a szeme a sok sírástól.

- Jó napot, szomorú királykisasszony! - köszöntötte a királyfi.

Megijed a királykisasszony, nagyot sikolt:

- Jaj, ki vagy, mit akarsz?!

- Túrós Rétes a nevem, felséges királykisasszony, meg ne ijedjen tõlem.

- Túrós Rétes! No, még ilyen nevet sem ettem világ életemben! - mondta a királykisasszony, s olyan lelkibõl kacagott, hogy csengett belé a palota. - Hát mért jöttél, Túrós Rétes? - kérdezte a királykisasszony, mikor jól kikacagta magát.

- Nézz meg jól, királykisasszony, nem ismersz meg?!

Hej de még csak most sikoltott nagyot a királykisasszony!

- Jaj, hogy mertél ide jönni! Vége az életednek s az enyémnek is, ha megtudja az apám!

No de mit csináljon? Nem volt szíve, hogy elkergesse a királyfit, ott is maradt az estig, beszélgettek édesen, kedvesen, s tanakodtak, hogy s mint lehetne a király szívét megfordítani.

Este aztán elbúcsúzott a királyfi, ott hált a konyhán, de sem neki, sem a királykisasszonynak egész éjjel nem jött álom a szemére. Reggel megy be a királyné a leányához, látja, hogy milyen halovány az arca, összecsapja a kezét.

- Jaj, lelkem, leányom, mi bajod esett?!

Mondta a királykisasszony:

- Nem esett nekem semmi bajom, édesanyám, csak nem tudtam aludni a Túrós Rétes miatt.

Ezalatt a királyfi bement a királyhoz, s ajánlotta magát, hogy csak fogadja fel udvari borbélynak, mert õ úgy beretvál, ahogy még borbély nem beretvált, amióta áll a világ.

- Hogy hívnak? - kérdezte a király.

- Ilyesvalaminek - felelt a királyfi.

- No, Ilyesvalami, hát nyírd le a hajamat, s beretválj meg! Ha megtetszik a munkád, úri dolgod lesz az én udvaromban.

Leül a király, a királyfi meg hajnyírásnak lát, de csak féloldalt vágta le a haját, s beretválni is csak féloldalt borotválta meg. Aztán se szó, se beszéd, lecsapta az ollót meg a beretvát, kiugrott az ajtón. Felszökik a király, szalad a tükörnek, nézi magát, s nagyot ordít, szörnyû éktelen volt a feje.

- Megállj, gazember, megállj! - ordított a király, s szalad szobáról szobára. Elõször is a lányával találkozott.

- Nem láttad Ilyesvalamit?

- Jaj, nem láttam én semmit, nem is látok a szememmel, egész éjjel nem tudtam aludni Túrós Rétes miatt.

Szalad a király a konyhára.

- Nem láttad Ilyesvalamit?

- Nem láttam, felséges királyom, de Macska éppen most szaladott el.

- Megbolondultak ezek? Mind félrebeszélnek!

Szalad le a harmadik kapushoz.

- Nem láttad Ilyesvalamit?

- Ilyesvalamit nem, de most futott erre Négyhételõtt.

- Bolond! - ordított a király, s nagyot ütött a kapusra.

Szalad a második kapushoz:

- Nem láttad Ilyesvalamit?

- Bizony láttam, felséges királyom, éppen most futott az elsõ kapu felé.

- No, végre hallok okos beszédet is!

Szalad az elsõ kapushoz. Az ott fetrengett a kapu elõtt, s nagyokat nyögött. A királyfi vágta földhöz, mert nem akarta kiereszteni.

- Láttad Ilyesvalamit?

- Nem láttam, felséges királyom.

- Hát mért fekszel a sárban?

- Mert a Pálinka levert a lábamról.

- Ej, szedtevette gazembere, hát te annyi pálinkát iszol, hogy lever a lábadról?!

Cudarul elpáholta a kapust, s visszaszaladt a palotába. Ott aztán lassanként kitudódott, hogy a királyfi volt az ármányos borbély. Na, mit tehetett a király. Gondolta, még erõsebben csúffá teszi a királyfi, inkább neki adja a leányát. Egyszeriben üzentek, csak jöjjön bátorsággal, neki adják a királykisasszonyt. De jött is a királyfi mindjárt, s még aznap megtartották a lakodalmat.

Holnap legyen a vendégetek a soknevû királyfi!