Az oroszlánról és az egérről.

Mikoron az oroszlán hévségnek és futásnak miatta meg fárradott volna, egy zöld fa árnékába nyugoszik vala. Az egerek hogy hátán által futnának, fel serkene, a sok kezzil egyet meg kapa bennek. Ez szegén fogoly kezde könyergeni, hogy ő méltatlan volna, kire az oroszlánnak meg kellene haragodni. Az oroszlán is gondolá magába, hogy semmi dicséret nem volna benne, ha illyen kis férget meg ölne, el bocsátá azért. És nem sok idével annak utána, mikor az oroszlán az hegyeken járna, a tőrbe esék, ordítani foga. És midőn olyan nyomorúan kiáltana, meg hallá az egér, meg ösmeré szavát, oda futa, és a tőr kötelét el rágá, és az oroszlánt meg szabadítá.

Értelme.

Jó az kegyelmesség, mert vele az segétség, Mint itt a kicsinség lött nagynak menetség, Mikor az ellenség jelen volt mint inség.