A vadász ebről.

A vadászó eb, mikoron meg aggott volna, inti vala az ura és készeríti vala az elébbi dolgára, de héjába, mert lábai immár nem valának gyorsok, s nem siethet vala. Foga mégis egy vadat, de az hitván fogai kezzil az is ki szalada. Az ura kezdé bintetni mind beszéddel, mind vereséggel. Az eb azt mondja vala, hogy meg kellene neki bocsátani a keveset, mert immár meg aggott volna, és nám idejébe ő is elég eb volt volna, de amint látom (úgymond), semmi nem kellemetes haszon nekíl. Míg szolgálhatálak, szeretél, immár látod, hogy nem lehet tőlem, és gyílelsz. Ha hálálatlan nem volnál, kit ez előtt a haszonért szerettél, mastan is szeretnél akkori téteményemért.

Értelme.

Mindenitt kellesz, míg hasznod vehetik, De ha az el kelend, kedved nem tehetik, És mi az előtt volt, elő sem vehetik.