A parasztról és a kígyóról.

Egy paraszt ember tartott vala fel egy kígyót. Egyszer meg haragvék reája, és kezdé szekercével érelni. Amaz el szalada, de sebessen. Annak utána a paraszt ember meg szegénile, és azt alítja vala, hogy azért volna gonosz szerencséje, miért hogy az kígyón az bosszúságot míelte volna. Annakokáért kezde könyeregni a kígyónak, hogy ismeg haza jőne. A kígyó azt felelé, hogy jól lehet őneki töttét öremest meg bocsátná, de maga nem öremest maradna avval egyitt, kinek otthon szekercéje volna. Mert noha a seb be gyógyult volna, de maga az emlékezeti még ugyan nála volna.

Értelme.

Ki meg csal, annak másszor hinni nem bátorságos, De bínét meg bocsátani azért irgalmasságos, És osztán el távoztatni használatosságos.