Az oroszlánról és rókáról.

Beteg vala egyszer az oroszlán, a vadak sokan mennek vala oda meg látogatni őtet, de a rókát semmiképpen oda nem vihetik vala. Kihez az oroszlán kevetet bocsáta egy levéllel, hogy oda hínák, mert semmiképpen nem lehetne nála nekíl, és hogy semmit ne félne, mert vadak között neki az róka leg szerelmesb barátja volna, azért igen kévánna egyszer immáran vele beszélleni, és hogy semmit ne félne, mert ha akarna is, semmit neki nem árthatna, oly igen beteg volna. A róka ismeg meg írá neki, hogy az oroszlánnak kévánna minden jó egészséget, és öremest imádná érette az isteneket, hogy meg vígasznék, de ő maga semmiképpen oda nem menne, mert sok vadaknak nyomát látta volna, kik oda be ő hozzá mentenek volna, de ki jevő nyomot egyet sem látott volna. És annak az volna jele, hogy sokan mentenek volna be, de egy sem jött volna ki azokba.

Értelme.

Ember, a ki dolgát elő akarja vinni, A mit neki mondnak, nem kell mind el hinni, Kik el múltanak és jevendők, azokból kell ítélni.