Az farkasról és az ebről.

Az farkas, mikoron még meg nem villámodott volna, és az erdőbe járna, törtínetszerint talála egy ebet elöl, köszöne neki, és mondá, hogy öremest látná az ő oda jevetit, annak utána meg kérdé őtet, mi dolog volna, hogy olyan sima szőri volna. Mondá amaz neki: Az én uram dolga ez, ki engemet az ő bévséges asztaláról tart, és törilget. Soha nem hálok kívil, hanem benn, és mind a ház népe, mely igen engemet szeret, meg nem mondhatom a képét. Mondá neki a farkas: Bizon bódog eb vagy te, kinek ilyen jó ura törtínt, vaj ha egyitt lakhatnám veled, minden állatoknál bódogbnak alítanám magamat. Az eb mikoron látta volna, hogy a farkas új állapatot kévánna magának, fogadá neki, hogy meg szerzené dolgát az uránál, hogy ő is valamimódon ott lehetne, csak hogy a régi dolgát és keménségét el hadná és szolgálni akarna. El végezék, hogy úgy lenne, és hogy a farkas be menne a faluba. Ott az úton nagy vígan mennek és beszéllenek vala. Annak utána mikoron meg virradott volna, látá a farkas, tehát az ebnek igen meg kopott a nyaka, és mondá neki: Mi dolog ez, hogy az te nyakad illyen igen meg kopott? Mondá neki az eb: Elein igen kegyetlenke valék, szoktam vala meg ugatni és meg marni mind az ösmerőket, s mind az ösmeretleneket, néha az illyen dolgomért uram igen meg haragszik vala reám, és gyakorta való itésekkel illet vala, meg tiltván, hogy senkire ne támadnék, hanem csak az lopóra és farkasra. Én el hagyám a keménséget, de ez jelet el nem hagyhatám. Ezt hallván az farkas, mondá: Én az te uradnak barátságát illyen árron meg nem veszem. Azért maradj békével ez te illyen szolgálatoddal, énnekem kellemetesb az én szabadságom.

Értelme.

Bölcsek mindenek, nekönk nyilván mondják, Hogy az szabadságot aranyon sem adják, Mert mindeneket ezért ők sokszor el hagyják.