A szamárról és lóról.

Az szamár azt alítja vala, hogy igen jól volna a lónak dolga, miért hogy kevéren tartanák őtet és veszteg állana, ő magát kegyig bódogtalannak ítéli vala, hogy ösztevér volna, és az ő kegyetlen ura mégis mindennapon terhet hordatna vele. Nem sok idővel annak utána hadat hirdetének, látá a szamár, hát a lónak zablát kell szájába venni, az embert hátán viselni, és a hadba sebeket fel venni. És annak utána kezde az isteneknek sok hálákat adni, mivel hogy őtet nem lóvá, hanem szamárrá teremtették volna.

Értelme.

Nem mindenha azok bódogok, kiknek tulajdonítják, Sem nyavalyások, kik magokat annak alítják, Mert fejedelmek a sok pénzt sok gonddal vonítják.