Az halászról és halacskáról.

Mikoron a halász horogját a vízbe be vetette volna, egy kis halacskát foga rajta. Kezde az neki könyergeni, hogy el bocsátná őtet, mert igen kicsin volna, és hadd nőne meg, osztán az után több haszon volna benne. Mondá neki a halász: Én reménséget árron nem veszek, mert énnekem oly szokásom vagyon, hogy inkább akarom venni a jelenvalónak kicsin voltát, hogy nem mint a távolvalónak nagy voltát.

Értelme.

Nagyra való bíztodba a kicsint el ne hagyjad, És mit a sors hozott, el ne hagyigáljad, Jobb tenálad legyen, hogy ne mástól várjad.