Az dajkáról és farkasról.

Fenyegeti vala gyakorta a dajka az gyermecskét. Bizon (úgy mond), ha el nem hagyod a sírást, a farkasnak adlak. Ezt, úgy törtínék, hogy meg hallá a farkas, reméllé, hogy jól lakhatnék, és ott marada az ajtó előtt. Végre az gyermekre álom juta és el alvék. Annak utána látá a farkas, hogy semmi nem kél dolgába, ismeg az erdőbe tére, éhen és iressen, találá elöl farkas társát. És az kezdé tőle kérdeni, hol volna a préda, a honnét ő mastan jőne. Kinek nagy fohászkodással mondá: Igen csoda emberek vannak mast ez világon, csak szóval tartnák szegén legént. Ám egy dajka ma mind estig mondá, hogy ki vetné a gyermeket a farkasnak, ott nagy sokáig várám, de soha nem tevé.

Értelme.

Mennyi mag vagyon egy nagy hód kenderbe, Annyi álnakság, néha jószág is az asszonyemberbe, De soha neki ne higgy, s nem esel a tengerbe.