Az maró ebről.

Vala egy embernek egy pokol ebe, ki mindeneket meg mar vala. Az ember köte egy darab tőkét nyakára, hogy mindenek meg ösmernék, hogy maró eb volna az. Amaz mikor nyakára kötötték volna, azt alítá, hogy jól járt, és urának nagy szerelmébe vagyon, és az tőke nagy tisztességére. Meg utálja vala a több ebeket, hogy azoknak nem volna nyakba vetőjek, és kevélyen jár vala közettek. Hozzá mene egy agg eb, s mondá neki: Ha eszedbe vennéd magadat, ez tőke nem tisztességedre, hanem szégyenségedre vagyon.

Értelme.

Olyan az világi héjába való kevélség, Kitől soha távol nem jár a jó esztelenség, Az tudja, hogy meg nyerte, hát ugyan szégyenség.