Két barátosokról és az medvéről.

Ketten, kik egymáshoz mindenkoron jó barátságot mutatnak vala, az úton el indulának, és mikoron mennének, talá őket elöl egy medve. Az egyik mindjárást el futamék, és fel mene egy fára. Mikoron a másik látta volna, hogy el nem szaladhat előtte, le omla az földen. A vad hozzá mene, kezdé száját és filét bízelni, de mikoron amaz semmit nem pihenne, azt alítá, hogy meg holt, és nem bántá, hanem el mene onnét. Mert neki természeti, hogy holtat nem bánt. Annak utána le szálla a fáról az ő társa, és kezdé tőle kérdeni, mit súgott volna a medve filébe. És mondá neki: Azt súgá, hogy soha efféle barátommal ne járjak egy úton, mint te vagy énnekem.

Értelme.

Az igaz barátság ritka, mint a fekete hattyú, A hamis nem tisztán fogontatik, mint a fattyú, Azért el futamik mellőled, mint egy rossz tarattyú.