Két fazékról.

Két fazék áll vala a víz parton, egyik föld, a másik kegyig réz. A víz meg árrada, és mind a köttőt el vivé. Mikoron a föld fazék azon félne, hogy el törnék, mondá neki az réz: Semmit ne félj, én gondodat viselem, hogy el nem hadlak romlanod. Mondá neki a föld fazék: Akár én el törettessem, akár veled együtt el meriljek, nekem mind elég veszél, azért jobb nekem tőled meg válnom.

Értelme.

Ember hozzá hasonlóval bátrabban egyitt mehet, De ha erősbbel jár, attól kárt is vehet, És ő az erősnek semmi kárt nem tehet.