Az paraszt emberről és a Szerencséről.

Mikoron a paraszt ember szántana, talála a barázdába kincset. Hálát kezde adni a földnek, hogy ő neki azt adta volna. Látá a Szerencse, hogy semmi tisztességet nem tenne neki, azért imígyen szóla magába: Ím ez balgatag ember énnekem hálálatlan, de leszen még oly idő, hogy el veszti a kincset, és akkoron fog engemet fogadásival és ivöltésével szorgalmaztatni.

Értelme.

El vött jóról hálákat adván emlékezzönk, És lássuk, hogy arról el se feledközzönk, Ha akarjuk, hogy szerencsével végig menyeközzönk.