Az fösvény emberről és irégyről.

Két ember, kinek egyik fösvén vala, másik irégy, kérik vala Jupitert, ki mind az ő kévánsága szerint. Hozzájok bocsátá Apollót Jupiter oly tanúsággal, hogy mindeniknek meg adná, a mit kévánna. És hogy a mit előszer egyik kévánt volna, annak meg adná azt, és annak utána a másiknak két annyit adna. A fösvény sok ideig nem foga semmit szólni, hogy amaz kérne előszer, és annak utána neki két annyi jutna. Az irégy ezt meg iréllé, és azt kéré, hogy neki egyik szemét ki tolynák. Alítá, hogy jól lenne vele dolga, ha a társának mind kettőt ki tolnák.

Értelme.

Soha meg nem elégedik a gonosz fösvénség, Magának is kárt teszen amaz mord irégység, Azokat el hagyjuk azért, úgy mond az istenség.