Az majomról és az ő két fiáról.

Azt mondják, hogy mikoron a majom két fiat szül, egyiket szereti, és a másikkal nem gondol. Szült vala kegyig kettőt egy időbe. És mikoron valami hirtelen való ijedés támadott volna, az szerelmes fiát ölébe kapá, hogy el futna vele, és mikoron hirtelenkednék, egy kősziklába itkezteté, és meg hala. A másik kegyig a hátára ragadott vala, és meg marada egészségbe.

Értelme.

Istenek akaratját senki nem tudhatja, És mit ők akarnak, hátra nem hadhatja, Azért mit ők adnak, egy aránt szeressük, Hogy mit nem akarnánk, azt el ne veszessük, Mert az anyának, törtínik gyakorta, Hogy az fiának, kinek javát inkább akarta, Az jó halál az olyant ő tőle el vötte, És az más világra lelkét röpítette. De nem tudom, miért az anyától illyen módon leszen, Hogy ez illyen gyermekhez szerelmet nagyot teszen, Talán ugyan csodaképpen meg érzi, És lelki ösmeret őt arra vezérli, Hogy az nagy szerelem egyszersmind ahhoz legyen, És annak utána keservesen búcsút tőle vegyen.