Az ökörről és tulokról.

Az öker, mikoron immár igen idés volna, mégis mindennapon igát kell vala vonni. Az tulok kegyig, munkának tudatlana, a fiven hántatja vala magát, és az ökret bosszontja vala, hogy mivel ő szabados volna, és semmit nem munkálódnék, de az ökörnek meg kopott volna a nyaka a nagy vonásba. Az vén ökör neki akkor semmit nem szóla. Hanem látá egy kevés idő múlva, hát tulkonkat szarvánál fogva vonszák a vágó hídra, és mondá neki: Ó, nyavalyás, hol a te kennyű életed? A mint látom, a bátran való élet bántásra változott. Azt hiszem, hogy avagy csak mastan is jobbnak véled az én munkával való életemet, hogy nem mint a te szabadságodat, ki téged a halálra vonszon.

Értelme.

Hogy életedet jól viseljed, szikség munkálódni, És az jó időbe nem kell hivolkodni, De hogy gonoszul ne járj, azon okoskodni.