Az pókról és köszvénről.

El indulának egy úton a pók és az köszvény, mikoron kegyig estvére jutottanak volna, mindenik azon igyekezik vala, hogy magának alkolmas szállást találna. Mene azért a pók egy kazdag embernek házába, holott mennyiszer hálóját fel csinálja vala, a szolgák annyiszor le söprik vala, és semmi dolgába kedve nem telik vala. A köszvény kegyig mene egy szegény emberhez, holott nagy nyomorúságot kell vala vallani, mert fekete kenyeret eszik vala, nyugodni semmit nem hágy vala. Fa ágyat ad vala neki, és magát minden erős dologba foglalja vala. Reggel fel kelének, kezdének egymásnak a szállásfelől panaszolni, mi képpen nem nyughattanak volna, és tanácsot tartának, hogy meg változtatnák a szállást, és hogy a pók szegény embernél, az köszvény kegyig kazdagnál szállana. El indulának, és mikoron be setétedett volna, az köszvény nagy lassan be mene egy kazdag ember házába, mellyet mikoron meg láttanak volna, rajta kapának, nagy tisztességgel fogadák, kezdének körile forgódni úgy annyira, hogy helyét sem lelik vala. Bárson párnát tőnek alája, kezdék minden féle étkekkel, savanyú és édes borokkal kénálni, és semmi nem vala, kit neki elő nem hoznának. A pók is meg szálla a szegény embernél, és ott nem kilemben cselekedik vala, mint ha tulajdon önnen magáé volna a ház, szabadon teríti vala hálóját és senki nem bántja vala. Végre mikoron mindenik meg találta volna természetszerint való helyét, el végezék magokba, hogy az pók mindenkoron a szegény embernél, a köszvény kegyig a kazdagnál maradnának.

Értelme.

Egynek egy helyen szerencséje nagyobb vagyon, Azért az köszvénnek kazdag szállást adjon, Az szabadságnak kegyig bátor békét hagyjon.