Egy jevendő mondóról.

Íl vala az várasközepett egy jevendő mondó ember, hozzá gyílnek vala, és mindennek mond vala valamit, kinek mind az ő mivolta szerint. Azonközbe hírt hozának neki, hogy házát fel törték volna, és minden marháját el vitték volna. Mellyet mikoron hallott volna, fel szökék és nagy zúgva és óhajtva megyen vala haza. Mellyet mikoron egy néminemí más ember látott volna, hogy futna, mondá neki: É, te bátya, nám mindennek meg mondod vala, mi reá jevendő volna, hogy nem mondottad magadnak is meg, hogy ma fel törik házadat és marhádat mind el viszik.

Értelme.

Ez példa magát oly emberre forgatja, Ki más ember dolgát mindenkor hárogatja, És az önnen dolgát jól soha nem igazgatja.