Az szamárról és farkasról.

Mikoron a szamárnak egy tövisk gyakott volna az lábába, sántál vala vele, és mikoron az farkast elöl találta volna, mondá neki: Óh, én szerelmes barátom, farkas, meg kell halnom az nagy fájdalomnak miatta, és avagy neked, avagy egyéb vadaknak és madaraknak étke leendő vagyok. Azért minek előtte ez világból ki múlom, egyet kérek tetőled, hogy vedd ki lábamból az tövisket, hogy ne haljak meg illyen szertelen kénnal. A farkas mikoron mondását tötte volna, a szamár az ő patkós lábával úgy rúgá őtet, hogy mind szeme, szája meg törék, és fogai ki hullának, őmaga kegyig azonközbe el futamék. Mikoron azután sok idével eszébe szedte volna magát a farkas, mondá, a mint mondhatá: Ó, Jupiter isten, bizon bínem szerint vallám ezt, mert én házi barmoknak és juhoknak mészárossa lévén, barbéllyá töttem vala magamat.

Értelme.

Úgy jár az ki önnen mesterségét el hagyja, És mészáros lévén magát barbélságra adja, Hogy mindenek nevetségét magára fogadja.