Az keselyről és rókáról.

Az kesely és az róka meg barátkozának egymással, és el végezék köztek, hogy együtt laknának. Annakokáért az kesely egy magas fán fészkét meg raká, és ott költe. Az róka is ugyan azon fa alatt meg fiazék. És mikoron egyszer a róka ki ment volna likából, az kesely oda mene, és az róka fiait el ragadá, és fiainak meg adá enni. Ezt mikoron a róka meg tudta volna, igen szomorkodék rajta, de bosszút nem állhat vala, miért hogy ő szárnyon nem kergethetné a keselyt, hanem nagy sok gonosz átkot, szitkot monda utána, és meg bomola az a barátság. Törtínék kegyig, hogy ott az közel való mezőkbe kecskéket áldoznának és égetnének, mely áldozatból az kesely felkapa egy folt húst mind szenestől, és vivé az fiainak, és mikoron nagy szél fúna, és az fészek asszú volna, fel gyollada, és miért hogy az kesely fiainak szárnyai nem valának, el nem repilhetnek vala, hanem le esének a földre. Ott áll vala a róka, és mind meg evé őket.

Értelme.

Pokol dolog, ki barátját meg csalja, Mert annak keseríségét az ég is meg hallja, És meg Istentől is bintetését vallja.