Az rókáról és vadászokról.

Az rókát, mikoron az vadászok kergetnék, törtínet szerint találkozék egy fa vágó emberrel, annak kezde nagy erőssen könyergeni, hogy őtet el rejtené. Amaz egy hajlakot mutata neki, hogy oda menne és ott meg menekedhetnék. Mikoron az róka ott el rejtezett volna, oda jutának az vadászok, kezdék az embert kérdeni, ha az rókát látta volna. Az ember az rókát meg nem mondá, hogy ott vagyon, hanem azt mondá, hogy nem látta, de ujjával az helyre mutat vala, hol a róka el lappant vala. Ezt az vadászok eszekbe nem vevék, hanem el menének. Hogy az róka meg érté az vadászok elmenetit, ő is el kezde onnét lassan menni, mellyet mikoron az ember látna, szidalmazza vala őtet, hogy minden hála adás nekíl menne el, és nám ő volna az ember, ki meg mentette volna őtet haláltól. Mondá neki az róka: Hallod-e, barátom, hogyha az kezed és cselekedeted beszédedhez hasonlatosok lesznek vala, méltán való hálákat adnék neked.

Értelme.

Bátor a gonosz ember jót sokat fogadjon, De azért nem teheti, hogy abba maradjon, És hogy más embernek valami jót adjon.