Az emberről és fa képről.

Egy néminemí embernek vala házába egy fa képe, mellyet isten gyanánt imád vala, és könyereg vala neki, hogy valami jót tenne vele. De míg inkább imádkozik vala neki, annál inkább napról napra el szegényil vala. Végre meg búsula, az lábát kapá neki, és kezdé úgy az falhoz verni fejét, mely mikoron meg törött volna, nagy sok aran forint hulla ki belőle. Fel szedé azt az ember, és mondá neki: Soha nem hiszem, hogy te igen gonosz ember ne légy és hitetlen, mert míg tisztelélek és imádálak, semmi jót nem től velem, mastan kegyig, hogy jól meg bintetélek, minden jóval szeretél.

Értelme.

Embernek, gonosznak, mindennek szokása, Hogyha mikoron leszen jó adakozása, Erével kell hogy legyen annak meg hozása.