Az oroszlánról, ki az paraszt ember leányát szereti vala.

Szereti vala az oroszlán egy paraszt ember leányát, és mikoron magának kévánná, kéri vala az leán apját, hogy neki adná feleségül. Az paraszt ember az választ tevé, hogy ő semmiképpen nem tenné azt, hogy az ő leánya oktalan állat felesége lenne. Ezen az oroszlán meg haragvék, kezde pokol szemmel reá nézni és fogát csikorgatni. Meg ijede az ember, változtatá beszédét, és mondá neki, hogy öremest adná az ő leányát, csak az fogait és körmeit előszer el hadná metélni, mert az leán gyenge volna, és mikoron hozzá nyúlna, meg ijedne tőle. Meg engedé ezt az oroszlán az nagy szerelemnek miatta, és kezdé kérni az leánt. Mikoron azért látta volna az paraszt ember, hogy az oroszlánnak sem foga, sem körme nem volna, kapá az ő nagy botát, és avval kezdé késérni a menyegzőbe.

Értelme.

Minden ki őmagát ellenségére bízza, Leszen neki dolga (mint alítaná) vissza, És az tíz körméről ellensége le húzza.