Az méhről és Jupiterről.

Az méh, ki az viasznak anyja, egyszer, mikoron Jupiternek áldozatot tenne, lépes mézet vín neki. Mellyet Jupiter igen kedvele, és hagyá neki, hogy valamit tőle kérne, minden meg lenne és meg adná neki. Kéré azért az méh és mondá neki: Istenek között leg nagyobb, Jupiter adjad és engedjed énnekem, te szolgáló leányodnak, hogy valaki az én méh kaptáromhoz jő, hogy mézemet el vigye, ezt mihelyen fulákommal illetem, haljon meg legottan. Ezen Jupiter sok ideig gondolkodék, és mikoron emberi nemzet neki igen szerelmes volna, szánja vala illyen kis féregtől meg nyomorítani engedni, de mondá az méhnek: Ezen elégedjél meg, hogy valaki az te kaptáridhoz megyen mézedet el venni, bátor meg marjad őtet és fulákod benne hagyjad, és ugyan azon fulákoddal életedet is el hagyjad. És teneked életed az fulákod legyen.

Értelme.

Gyakorta az gonosz ellenségnek mellyet kévánonk, Mimagonkra fordul, noha igen bánonk, De illyen az szerencse, héjába kit szánonk.