Egy iffjúról és fecskéről.

Mikoron egy torkos iffjú atyjának minden marháját meg itta és fel lakta volna, és egy köntesénél több nem volna, láta jó idején egy fecskét, el adá mindjárást az egy köntesét is, alítván, hogy immáran nyár lenne. És mikoron annak utána nagy hidegek lennének, és igen fáznék, láta ismeg egy fecskét és mondá nagy haraggal: Vaj átkozott madár, ki el vesztél engemet, no, nem hiszek másszor neked.

Értelme.

Minden dolgok, kik ideje korán nem lesznek, Embernek kárt és nyavalyát tesznek, És sok ideig való maradást nem vesznek.