Az nyulakról és békákról.

Egybe gyilekezének az nyulak, kezdének egymásnak panaszolkodni az ő nyomorú voltokról, hogy őket mind emberek, mind ebek és egyéb féle állatok is halálig kergetnék, és hogy jobb volna nekik egyszer meg halnik, hogy nem mint ollyan nyomorúságba élnik, és el végezék magokba, hogy mind egy nagy tóba szökdesének. Mikoron azért az tó mellé gyorson mennének, meg érzék az békák, a kik az tó partján valának, és mindjárást be szökdesének előttek. Mellyet mikoron egy nyúl, ki előttek járó vala, meg látott volna, mondá nekik: Álljatok meg, mert alégha meg nem kelletik változtatnonk akaratonkat, mert én látok amaz tiszta vízbe valami lelkes állatokat, kik félénkbek minálonknál.

Értelme.

Könnyebb el szenvedni az nyavalyásságot, Mikoron máson látonk nagyobb nyomorúságot, Hogy már az hozna nekönk oly nagy vígasságot.