Az kígyóról és az paraszt emberről.

Egy paraszt embernek háza előtt szokott vala egy kígyó lakni, mellyet mikor a paraszt ember fia meg bántott volna, oly igen meg mará azt az kígyó, hogy meg kelle bele halni, kin az gyermek szilei igen sírának és jajgatának. Az paraszt ember kegyig meg búsulván fejszéjét ragadá, és mikor az kígyót meg akarná ölni, hozzá vágván nem talá az fejét, hanem az farkát el vágá, és az kígyó el szalada. Végre az paraszt ember ismeg békességet akar vala a kígyóval szerezni, de az kígyó nem akará, hanem mondá neki sivöltve egy kőszikla megil: Az mit kévánsz, nem lehet semmiképpen, mert ha meg békélnénk is és barátosok lennénk, mint az előtt, ha én az farkamra és te az fiad koporsójára tekintenél, ismeg újonnan meg bomolna az barátság.

Értelme.

Kígyó, ha el vágott farkát meg tekinti, Az a bosszúságot ismeg meg említi, És haragját vele el fel emelíti.