A rókáról és az eszterágról.

Róka az eszterágot egyszer vacsorára hívá, az étket az asztalra őtté, mely mikoron híg volna, az eszterág héjába vág vala hozzá az ő hegyes orrával. Azonközbe a róka fel nyalja vala mind az nyelvével. Onnét meg csúfoltatva mene el a madár, bánván és igen szégyellvén az rajta lött bosszúságot. Egy kevés idő múlván ő is el hívá a rókát. Valának kegyig egy iveg edénbe be szerezve, kinek a torka szoros vala, teljes jó étek, azért ott róka látja és éhezik vala reá, de nem ehetik vala benne. Az eszterág kegyig orrával mind ki szedi vala.

Értelme.

Régi mondás, szeget szeggel kell ki itni, És ki mást meg csúfol, földre le iltetni, És hasonlatos bosszúsággal illetni.