A tölyfáról és nádról.

Mikoron nagy szél támadott volna, egy nagy tölyfát, ki a víz parton áll vala, ki dőjte tevéből, és mikoron a vizen alá menne, az ágaival meg éré a nádat, és csak el múlék mellőle. Kezde rajta csodálkozni, miért hogy a nád olyan fergetegbe meg maradna, és ő nem maradhatott volna meg. Felele neki a nád, és mondá: Én mindennek engedek és fejet hajtok, mind déli és északi szélnek, mikoron fúnak, csak le hajtom magamat. De nem csoda, hogy te le dőltél, mert nem akartál a szélnek engedni, hanem ellene állani.

Értelme.

Náladnál hatalmasb ellen járni veszedelmes, Mert engedelemmel hatalmas győzedelmes, Azért mint az idő vagyon, ahhoz légy figyelmes.